Kulturinfo Jegyiroda | 1161 Budapest, Rákosi út 110. | Telefon: +36 1 402 00 63 | Mobil:+36 70 940 1677 | Facebook Google+ Twitter Addthis

Sopron, Evangélikus Templom

Sopron, Evangélikus Templom

A reformáció szelei már Luther tételeinek kitétele után 5 évvel megérkeztek Sopronba. 1522-ben Kristóf bencés szerzetes átállt a hitújítás oldalára, így először a bencés Kecsketemplom, majd az évtizedek múltán sorban az összes soproni templom (a Szt. György, a Szt. Mihály, a Szentlélek- és az a ma már meg nem lévő Szent Erzsébet és Szent Jakab templom is protestánssá lett). 1565-ben a Szent Mihály templom helyben lakó prédikátort kapott Gerengel Simon személyében. 1584-ben a bécsi udvar megtiltotta az evangélikusoknak vallásuk gyakorlását, prédikátorukat elűzték. Ebben az időszakban az evangélikussá lett sopron évszázados templomai voltaképpen kiürültek, istentiszteletekre Sopronnyékre és Németkeresztúrra jártak. 1606-ban engedélyt kaptak, hogy a soproni templomok közül egyet, a Szent Mihályt használhassanak. Az evangélikusok ezt a hajlékukat különösen is szerették, belsejét a maguk teológiájának megfelelően alakították, berendezését kicserélték, mellékoltárait kidobták (a lutheránus gyakorlat a templomok berendezéséből csak 1 oltárt hagy meg, azt is csak avval a feltétellel, ha az prédikál és annak témája evangéliumi). 1674-ben a templomot a bécsi udvar visszaítélte a római katolikus híveknek. A hontalanná vált gyülekezetet a város polgármestere, Lackner Kristóf fogadta be házának udvarába, később pedig a mai Szent György utca 12. szám alatti Eggenberg palota udvarában tartották az istentiszteleteket. Utóbbi ház ma is áll és udvarán látható a prédikátor alkalmi szószéke. A kifestett templombelső 1965 előtt Két évig tartott ez a fedél nélküli helyzet, 1676-ban fatemplomot emeltek a mai Templom utcában egy ház udvarában, nagyjából a mai helyén, de ez még ebben az évben tűzvész martaléka lett. 1677 és 1722 között állt az egyszerű, fából összetákolt templom. 1722 és 23 között felépült első kőtemplomuk, azonban állaga gyengének mutatkozott, 40 évvel később már a bővítéséről és felújításáról gondolkodott a presbitérium. II. József türelmi rendelete hozta meg a döntést, miszerint a felújítás helyett új templom épül. Terveit nagy valószínűséggel Neumayer Lőrinc és Ringer József készítette. A tervrajzok ma is megvannak, azonban nem szignálták őket, emiatt szóba jöhet még a levéltári kutatások során felvetődött Kimnach Lajos pozsonyi kőműves neve is, azonban a művészettörténészek - már soproni munkásságuknál fogva is - inkább a Neumayer-Ringer párosnak tulajdonítják a templomot. A kérelmet már 1781-ben benyújtották, de választ csak egy évvel később kaptak. 1782. március 12-én kezdték el bontani a régi templomot. A munkálatok gyorsan haladtak, mivel ez év szeptemberében már a tetőkereszt feltételére került sor. A rendelet és a király által kiadott engedély szigorúan előírta, hogy továbbra is házudvarban kellett álljon, ajtaja nem nyílhatott utcára és tornya sem épülhetett. Ennek megfelelően szentelték fel 1784. január 1-én. Ekkor nyerte el a téglány, kontyolt tetejű, egyszerű épület mai alakját. A templom ma is meglehetősen átlagos épülete lenne a belvárosnak, ha egyedi kőtornya, amely annyira híressé tette, meg nem épült volna. A gondolat már az 1790-es évek végén felvetődött, de pénz hiányában nem valósult meg belőle semmi. Megfelelő anyagi háttér megteremtése után 1860-ban került ismét napirendre a soproni evangélikusok régi vágya. Terveket Ludwig Förster és Handler Nándor készített, az egyházvezetőség Förster munkáját ítélte jobbnak. 1862-ben helyezték el az alapkövét és 1867-ben szentelték fel. A templom előtt álló lakóházat elbontották, helyére készült a torony, mivel azonban az utcafront és a templom közötti távolság igen nagy volt, a kettőt egy rövid nyakfolyosóval kötötték össze. Ezen kívül a templom előtt kicsiny, háromszögletű terecskét hoztak létre a két utca találkozásánál és ugyancsak ekkor jött létre a Templom utcát és a Színház utcát összekötő gyalogos kapcsolat. Förster tervei szerint átalakításra kerültek a templom homlokzatai is, sőt, terveket nyújtott be a szomszédos egyházi épületek stilizálására is, erre azonban már nem került sor. A korabeli lehetőségekhez viszonyítva hatásos helyen, a templom utca törésében kelet-nyugat tengelyben helyezkedik el az épület. A szűk utcakeresztmetszet és a körbeépítettség miatt a templom tömege nem érvényesül, csupán jellegzetes, 52 méter magas tornya tűnik fel messziről, előtere minimális, fotózni is nehezen lehet. Az épületnek egyszerű, téglány alaprajza van. A templom főpárkánya 15 méter magasan húzódik és efölé borul a meglehetősen nagy hajlásszögű, kontyolt tetőzet. Az oldalhomlokzatokat enyhén kváderezett lizénák 5-5 szakaszra osztják. Oldalsó bejárata előtt klasszicista, timpanonos, edikulás kapuzat áll. A nyugati végfal mögött 1854-ben Handler József tervei szerint klasszicista sekrestye épült. A nyaktaggal a templomhoz kapcsolt, kampanileszerű, kőkupolás, olaszos felfogású, neoromán torony alatt van a templom főbejárata. Az ajtó fölötti félkörös üvegen a feltámadt Krisztus látható. A torony alsó szakasza egészen a hajó főpárkányáig erősem kváderezett, feljebb ez csak a saroklizénákban folytatódik. A négyszögletű torony az alsó harangház fölött nyolcszögletű, keskenyebb szakasszal folytatódik. A torony alatti előcsarnokon keresztül juthatunk a belsőbe, az előtérben áll az I. világháborús emlékmű, posztamensén az ige: "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az ő életét adja az ő barátaiért". A mennyezeten láthatjuk azt a kör alakú nyílást, amin a harangokat szokás beemelni. Belépve csarnokszerű, három hajóra osztott, tágas tér tárul elénk, melyet 3 oldalról U alakban karzatok szegélyeznek. A torony felöli egyszintes orgonakarzat a legnagyobb kiülésű: 7,5 méter, az oldalkarzatok kétszintesek, az alsók 5, a felsők 3,5 méteresek. Általuk az összes ülőhely száma 2000-re tehető. A belső tér 36 méter hosszú és 24 méter széles, a boltozat magassága 14,5 méter. Méreteit tekintve a legnagyobb evangélikus templomaink közé sorolható. Falfelületei egyszerű, rideg fehér színűek, 1930 és 65 között neobarokk díszítőfestés volt a falakon, ezt az 1965-ös felújítás alkalmával eltűntették. Az alsó karzatok mellvédjein egyházi szimbólumokat láthatunk. A hajókat toszkán oszlopokon és pilléreken nyugvó, ötszakaszos csehsüvegboltozat fedi. A teret az oltártérben álló, a magasságot 100%-ban kitöltő, barokk oltár uralja, amelyet az ausztriai Kahlenbergben lévő kamalduli szerzetesi templomból hoztak át. Az építmény 1730-ban ismeretlen mester keze nyomán készült. (Eredetileg egyszerű, klasszicista oltárt terveztek.) A 3-3 ión oszlop között Péter és Pál apostol ember nagyságú szobra áll. Az oltárkép fölött a Szentháromság domborműve áll. Az erőteljes főpárkány fölött volutás, ívelt faragás tör felfelé, rajta angyalok sorakoznak. Az építmény tetején Mihály arkangyal (eredetileg Szt. Mihály) alakja magasodik. Az oltárkép helyett 1805-ben újat készítettek, Fischer Vince alkotása. Krisztus a Gecsemáné kertben tusakodik elfogatása előtt, a háttérben Istenszem látható, az előtérben angyal bíztatja az Urat. Rendkívül értékes a jobb oldali harmadik boltozathordó pilléren álló, klasszicizáló későbarokk szószék, mely 1781-ben készült, Lang József soproni asztalos munkája. Hangvetőjén négy motívum jelenik meg: legfölül az ószövetségi Tízparancsolat táblái, lejjebb a krisztusi paracsolatok németül a Bibliába írva. A hangvető peremének bejárat felöli sarkán a megfeszített Sátán kígyó képében, az oltártér felöli oldalon pedig a megfeszített Istenfia. A kosáron Jézust, mint Isten bárányát láthatjuk. Az oltár előtt álló keresztelőkút romantikus stílusú, 1860-ban készült. A csillárok bronzból készültek, nürnbergi mester készítette őket a templom építésével egy időben. Érdemes még megfigyelni a templom különböző pontjain megmaradt, régi ólomkályhákat is. Az orgonát 1949-ben Angster József építette, 3 manuálos és 44 regiszteres. Már az első fatemplomban is szólt orgona, 1752-ben Weissmann Teodor 27 regiszteres orgonát épített, ezt építették át az új templomba, majd 1884-ben a csurgói templomba vitték át. Helyébe még ebben az évben felépült a Rupprecht család adományából a Walker cég készítette a mai orgona elődjét 2 manuállal és 36 regiszterrel. A romantikus orgonaszekrényt Hauser Károly tervezte. Az 1940-es években szóba került az orgona bővítése. Előbb 1943-ban egy 8 regiszteres pozitívorgonát tervezett a pécsi Angster-cég, majd 1949-ben került sor a nagyorgona átalakítására. A templom melletti parókia falán emléktábla őrzi, hogy itt lakott Kis János püspök, Kazinczi, Bercsényi, Széchenyi és Wesselényi barátja. Négy harangja van. A legnagyobb a 3441 kg-os Hősök harangja, amely nevét dunántúli szokás szerint, a palástján megörökített I. világháborús soproni evangélikus áldozatok után kapta (214 név). Alsó átmérője 181,5 cm. Hangja B. A békéscsabai után Magyarország második legnagyobb evangélikus harangja. 1926-ban öntötte a városban működő Seltenhofer Frigyes fiai harangöntő gyár. Felirata háromnyelvű. Az évenkénti bontásba rendezett névsor fölött körbe: HŐSÖK HARANGJA 1914-1918. HELDENGLOCKE. VIVOS VOCO. MORTUOS PLANGO. A kereszt-díszítmény alatt: PER CRUCEM AD LUCEM (a kereszten át a fényhez). A feliratok alatt: EIN FESTE BURG IST UNSER GOTT. ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK. A harang a Seltenhofer-gyár 5000. harangjaként látott napvilágot.
Tovább 9400 Sopron, Templom utca

Részletes információ


A reformáció szelei már Luther tételeinek kitétele után 5 évvel megérkeztek Sopronba. 1522-ben Kristóf bencés szerzetes átállt a hitújítás oldalára, így először a bencés Kecsketemplom, majd az évtizedek múltán sorban az összes soproni templom (a Szt. György, a Szt. Mihály, a Szentlélek- és az a ma már meg nem lévő Szent Erzsébet és Szent Jakab templom is protestánssá lett). 1565-ben a Szent Mihály templom helyben lakó prédikátort kapott Gerengel Simon személyében. 1584-ben a bécsi udvar megtiltotta az evangélikusoknak vallásuk gyakorlását, prédikátorukat elűzték. Ebben az időszakban az evangélikussá lett sopron évszázados templomai voltaképpen kiürültek, istentiszteletekre Sopronnyékre és Németkeresztúrra jártak. 1606-ban engedélyt kaptak, hogy a soproni templomok közül egyet, a Szent Mihályt használhassanak. Az evangélikusok ezt a hajlékukat különösen is szerették, belsejét a maguk teológiájának megfelelően alakították, berendezését kicserélték, mellékoltárait kidobták (a lutheránus gyakorlat a templomok berendezéséből csak 1 oltárt hagy meg, azt is csak avval a feltétellel, ha az prédikál és annak témája evangéliumi). 1674-ben a templomot a bécsi udvar visszaítélte a római katolikus híveknek. A hontalanná vált gyülekezetet a város polgármestere, Lackner Kristóf fogadta be házának udvarába, később pedig a mai Szent György utca 12. szám alatti Eggenberg palota udvarában tartották az istentiszteleteket. Utóbbi ház ma is áll és udvarán látható a prédikátor alkalmi szószéke.

A kifestett templombelső 1965 előtt

Két évig tartott ez a fedél nélküli helyzet, 1676-ban fatemplomot emeltek a mai Templom utcában egy ház udvarában, nagyjából a mai helyén, de ez még ebben az évben tűzvész martaléka lett. 1677 és 1722 között állt az egyszerű, fából összetákolt templom. 1722 és 23 között felépült első kőtemplomuk, azonban állaga gyengének mutatkozott, 40 évvel később már a bővítéséről és felújításáról gondolkodott a presbitérium.

II. József türelmi rendelete hozta meg a döntést, miszerint a felújítás helyett új templom épül. Terveit nagy valószínűséggel Neumayer Lőrinc és Ringer József készítette. A tervrajzok ma is megvannak, azonban nem szignálták őket, emiatt szóba jöhet még a levéltári kutatások során felvetődött Kimnach Lajos pozsonyi kőműves neve is, azonban a művészettörténészek - már soproni munkásságuknál fogva is - inkább a Neumayer-Ringer párosnak tulajdonítják a templomot. A kérelmet már 1781-ben benyújtották, de választ csak egy évvel később kaptak. 1782. március 12-én kezdték el bontani a régi templomot. A munkálatok gyorsan haladtak, mivel ez év szeptemberében már a tetőkereszt feltételére került sor. A rendelet és a király által kiadott engedély szigorúan előírta, hogy továbbra is házudvarban kellett álljon, ajtaja nem nyílhatott utcára és tornya sem épülhetett. Ennek megfelelően szentelték fel 1784. január 1-én. Ekkor nyerte el a téglány, kontyolt tetejű, egyszerű épület mai alakját.

A templom ma is meglehetősen átlagos épülete lenne a belvárosnak, ha egyedi kőtornya, amely annyira híressé tette, meg nem épült volna. A gondolat már az 1790-es évek végén felvetődött, de pénz hiányában nem valósult meg belőle semmi. Megfelelő anyagi háttér megteremtése után 1860-ban került ismét napirendre a soproni evangélikusok régi vágya. Terveket Ludwig Förster és Handler Nándor készített, az egyházvezetőség Förster munkáját ítélte jobbnak. 1862-ben helyezték el az alapkövét és 1867-ben szentelték fel. A templom előtt álló lakóházat elbontották, helyére készült a torony, mivel azonban az utcafront és a templom közötti távolság igen nagy volt, a kettőt egy rövid nyakfolyosóval kötötték össze. Ezen kívül a templom előtt kicsiny, háromszögletű terecskét hoztak létre a két utca találkozásánál és ugyancsak ekkor jött létre a Templom utcát és a Színház utcát összekötő gyalogos kapcsolat. Förster tervei szerint átalakításra kerültek a templom homlokzatai is, sőt, terveket nyújtott be a szomszédos egyházi épületek stilizálására is, erre azonban már nem került sor.

A korabeli lehetőségekhez viszonyítva hatásos helyen, a templom utca törésében kelet-nyugat tengelyben helyezkedik el az épület. A szűk utcakeresztmetszet és a körbeépítettség miatt a templom tömege nem érvényesül, csupán jellegzetes, 52 méter magas tornya tűnik fel messziről, előtere minimális, fotózni is nehezen lehet. Az épületnek egyszerű, téglány alaprajza van. A templom főpárkánya 15 méter magasan húzódik és efölé borul a meglehetősen nagy hajlásszögű, kontyolt tetőzet. Az oldalhomlokzatokat enyhén kváderezett lizénák 5-5 szakaszra osztják. Oldalsó bejárata előtt klasszicista, timpanonos, edikulás kapuzat áll. A nyugati végfal mögött 1854-ben Handler József tervei szerint klasszicista sekrestye épült. A nyaktaggal a templomhoz kapcsolt, kampanileszerű, kőkupolás, olaszos felfogású, neoromán torony alatt van a templom főbejárata. Az ajtó fölötti félkörös üvegen a feltámadt Krisztus látható. A torony alsó szakasza egészen a hajó főpárkányáig erősem kváderezett, feljebb ez csak a saroklizénákban folytatódik. A négyszögletű torony az alsó harangház fölött nyolcszögletű, keskenyebb szakasszal folytatódik.

A torony alatti előcsarnokon keresztül juthatunk a belsőbe, az előtérben áll az I. világháborús emlékmű, posztamensén az ige: "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az ő életét adja az ő barátaiért". A mennyezeten láthatjuk azt a kör alakú nyílást, amin a harangokat szokás beemelni. Belépve csarnokszerű, három hajóra osztott, tágas tér tárul elénk, melyet 3 oldalról U alakban karzatok szegélyeznek. A torony felöli egyszintes orgonakarzat a legnagyobb kiülésű: 7,5 méter, az oldalkarzatok kétszintesek, az alsók 5, a felsők 3,5 méteresek. Általuk az összes ülőhely száma 2000-re tehető. A belső tér 36 méter hosszú és 24 méter széles, a boltozat magassága 14,5 méter. Méreteit tekintve a legnagyobb evangélikus templomaink közé sorolható. Falfelületei egyszerű, rideg fehér színűek, 1930 és 65 között neobarokk díszítőfestés volt a falakon, ezt az 1965-ös felújítás alkalmával eltűntették. Az alsó karzatok mellvédjein egyházi szimbólumokat láthatunk. A hajókat toszkán oszlopokon és pilléreken nyugvó, ötszakaszos csehsüvegboltozat fedi. A teret az oltártérben álló, a magasságot 100%-ban kitöltő, barokk oltár uralja, amelyet az ausztriai Kahlenbergben lévő kamalduli szerzetesi templomból hoztak át. Az építmény 1730-ban ismeretlen mester keze nyomán készült. (Eredetileg egyszerű, klasszicista oltárt terveztek.) A 3-3 ión oszlop között Péter és Pál apostol ember nagyságú szobra áll. Az oltárkép fölött a Szentháromság domborműve áll. Az erőteljes főpárkány fölött volutás, ívelt faragás tör felfelé, rajta angyalok sorakoznak. Az építmény tetején Mihály arkangyal (eredetileg Szt. Mihály) alakja magasodik. Az oltárkép helyett 1805-ben újat készítettek, Fischer Vince alkotása. Krisztus a Gecsemáné kertben tusakodik elfogatása előtt, a háttérben Istenszem látható, az előtérben angyal bíztatja az Urat.

Rendkívül értékes a jobb oldali harmadik boltozathordó pilléren álló, klasszicizáló későbarokk szószék, mely 1781-ben készült, Lang József soproni asztalos munkája. Hangvetőjén négy motívum jelenik meg: legfölül az ószövetségi Tízparancsolat táblái, lejjebb a krisztusi paracsolatok németül a Bibliába írva. A hangvető peremének bejárat felöli sarkán a megfeszített Sátán kígyó képében, az oltártér felöli oldalon pedig a megfeszített Istenfia. A kosáron Jézust, mint Isten bárányát láthatjuk. Az oltár előtt álló keresztelőkút romantikus stílusú, 1860-ban készült. A csillárok bronzból készültek, nürnbergi mester készítette őket a templom építésével egy időben. Érdemes még megfigyelni a templom különböző pontjain megmaradt, régi ólomkályhákat is.

Az orgonát 1949-ben Angster József építette, 3 manuálos és 44 regiszteres. Már az első fatemplomban is szólt orgona, 1752-ben Weissmann Teodor 27 regiszteres orgonát épített, ezt építették át az új templomba, majd 1884-ben a csurgói templomba vitték át. Helyébe még ebben az évben felépült a Rupprecht család adományából a Walker cég készítette a mai orgona elődjét 2 manuállal és 36 regiszterrel. A romantikus orgonaszekrényt Hauser Károly tervezte. Az 1940-es években szóba került az orgona bővítése. Előbb 1943-ban egy 8 regiszteres pozitívorgonát tervezett a pécsi Angster-cég, majd 1949-ben került sor a nagyorgona átalakítására.

A templom melletti parókia falán emléktábla őrzi, hogy itt lakott Kis János püspök, Kazinczi, Bercsényi, Széchenyi és Wesselényi barátja.

Négy harangja van. A legnagyobb a 3441 kg-os Hősök harangja, amely nevét dunántúli szokás szerint, a palástján megörökített I. világháborús soproni evangélikus áldozatok után kapta (214 név). Alsó átmérője 181,5 cm. Hangja B. A békéscsabai után Magyarország második legnagyobb evangélikus harangja. 1926-ban öntötte a városban működő Seltenhofer Frigyes fiai harangöntő gyár. Felirata háromnyelvű. Az évenkénti bontásba rendezett névsor fölött körbe: HŐSÖK HARANGJA 1914-1918. HELDENGLOCKE. VIVOS VOCO. MORTUOS PLANGO. A kereszt-díszítmény alatt: PER CRUCEM AD LUCEM (a kereszten át a fényhez). A feliratok alatt: EIN FESTE BURG IST UNSER GOTT. ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK. A harang a Seltenhofer-gyár 5000. harangjaként látott napvilágot.

Képek


Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00

tétel a kosárban

összesen:


Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!