Borisz Davidovics síremléke - Újvidéki Színház

„És a forradalom nem eszi meg többé gyermekeit, csak szüli őket sorra, ahogy a költő mondaná, terpeszben a sír fölött, ezért kellenek újabb és újabb sírok és sír a lélek is, ha elfogytak, mert akkor nincs miért harcolni tovább, megbicsaklanak a lábak, fáradtan csüngenek a fegyvertartó kezek és nem cseng az ének, csak a varjak károgása hallatszik, a forradalmak dicső temetőjében.  több